Olyan erős volt a márciusi japán földrengés, hogy a cunami több nagyméretű jéghegyet szakított le az Antarktiszról, a Sulzberger selfjégről. A szökőár a március 11-i földrengés után tizennyolc órával, 13 600 kilométer megtétele után a érte el az antarktiszi partokat.

Noha a szökőár okozta hullám magassága addigra már 30 centiméteresre csökkent, a hullámverés így is erős volt ahhoz, hogy a selfjég töredezni kezdjen miatta. A leszakadt jégtömbök vastagsága nyolcvan méter volt. A Sulzberger jégmező egyébként az utóbbi negyvenhat évben teljesen stabil volt, nem töredezett. A márciusban leszakadt darabok összfelülete 125 négyzetkilométerre rúg - jelentette be a NASA.

A szökőár szokatlan végeredményét műholdas radarmegfigyeléssel rögzítették. A felvételek érdekessége, hogy most először sikerült dokumentálni, hogy a cunaminak ilyen hatásai is vannak. Az alábbi képek közül az elsőt közvetlenül a szökőár érkezése előtt, március 11-én rögzítették, míg a másodikat öt nappal később. A NASA kutatói azért voltak kénytelenek radarfelvételeket használni, mert a vastag felhőréteg miatt másképp nem lehetett volna megfigyelni a jelenséget

"Korábban is láttunk leválásokat, de az volt a módszer, hogy utólag utánanéztünk, hogyan történtek" - mondta Kelly Brunt, a NASA Goddard Űrközpont munkatársa. "Ez alkalommal fordítva volt, rögtön tudtuk, hogy a japán szökőár a közelmúlt egyik legfontosabb eseménye volt, és nagy hullámokat generál, így ezúttal a forrás volt meg, ami lehetővé tette a következmények megfigyelését" - mondta. A NASA kutatói a Journal of Glaciology című tudományos folyóiratban ismertették az eseményt.

"A cunami miatti leválás egyedi eset volt" - mondta a történtekről dr. Nagy Balázs geográfus, a Magyar Antarktisz Program vezető kutatója. "A jégleválás fő oka a vízszint napszakos ingadozása, vagyis az árapályjelenség, valamint a hullámverés és a tengeráramlások. A vízbe csúszó jeget a víz felhajtóereje megemeli, így következik be a leválás. Bő tíz éve dolgozom kutatóként ezen a területen, és eddig az a legnagyobb tanulság számomra, hogy az Antarktisz sokkal változatosabb, mozaikosabb földrész, mint korábban gondoltuk. Körülbelül annyira nem egységes földrajzi szempontból, mint Észak-Amerika" - mondta az ELTE kutatója. 

Ha elolvad a parti jég, a többi akadálytalanul csúszhat a tengerbe

A cunami hatása tudományos érdekesség volt, az antarktiszi jégtömegek változásainak fő oka azonban a globális felmelegedés. A jeges földrész kétharmada, a Kelet-Antarktisz magas, hideg jégsivatag. Az antarktiszi szárazföld nagysága nagyjából Ausztráliáénak felel meg; a plató magassága mintegy kétezer méter. Ezen terül el a szintén kétezer méter vastagságúra becsült jégréteg, ami azonban helyenként eléri a négyezer méteres vastagságot is. Ha ez a roppant jégmennyiség mind elolvadna, akkor a világtenger szintje becslések szerint hatvan méterrel is emelkedhetne. Ilyen katasztrófa esetén a modellszámítások szerint víz alá kerülne Róma, Avignon, Sevilla, Bordeaux, London, egész Hollandia, Koppenhága, Tallin és Helsinki, de New York is. 2010-es adatok szerint ugyan a partokon csökkent a jégtakaró kiterjedése, de ezt jórészt ellensúlyozza az, hogy a szárazföld belsejében több hó gyűlik fel, mert a globális felmelegedés miatt több a csapadék.

A nagy kérdés, hogy a belső jégtömegek stabil helyzetben vannak-e. A belső (kelet-antarktiszi) jégtakaró a Nyugat-Antarktisz jégtömegére támaszkodik. A nyugat-antarktiszi jégmező (West Antarctic Ice Sheet, WAIS) részben szigetekre, részben a tenger felszínére települt, pontosabban a vastagsága miatt 1,7 kilométerrel nyúlik a tengerszint alá. Ha csak a WAIS olvadna fel a klímaváltozás miatt, akkor a világtenger szintje öt-hét méterrel emelkedne meg a jelenlegihez képest.

"Ha elolvadnak a parti jégmezők, akkor az olyan, mintha kihúztuk volna a dugót a kádból: nem lesz, ami útját állja a belső jégtömegek mozgásának"- mondta Thomas Wagner, a NASA krioszférakutatási programjának kutatója (a krioszféra a nagy tömegű hó és jégtakaró összessége).

Az utóbbi években számos olyan terepi és műholdas megfigyelés született, amelynek alapján a tengerbe nyúló, úgynevezett selfjég több helyen is megroggyant, töredezni kezdett. Ennek fényében különösen érdekes az az átfogó digitális térkép, amelyet most állítottak össze amerikai kutatók az eddig gyéren dokumentált kelet-antarktiszi jégmozgásokról. A térképen az látható, hogy a jégmozgás sebessége széles skálán változik: van olyan helyszín, amely évente néhány centiméterrel mozog, de akad olyan térség is, amely évi 240 méteres sebességgel halad a tenger felé. Az ekkora távolságot megtevő jégárakat "száguldó gleccsereknek" is nevezik. "A térkép ezentúl azzal az alapvető információval szolgált, hogy a jég a csúszás miatt anélkül is mozog a szárazföld felületén, hogy elolvadna. Ez a várható tengerszint-emelkedés előrejelzése miatt fontos" - mondta Wagner.

"Olyan, mintha először készült volna térkép az összes tengeráramlatról. Eddig teljesen ismeretlen jégmozgásokat azonosítottunk a kontinens belsejében" - mondta az új térképről Eric Rignot, a NASA kaliforniai Jet Propulsion Laboratóriumának munkatársa, a kutatás vezetője. A több ezer európai, japán és kanadai műholdas radarfelvétel összesítésével többek között egy új gerincet is azonosítottak, amely kelet-nyugat irányban szeli ketté a 14 millió négyzetkilométeres kelet-antarktiszi térséget - számolt be a Science tudományos folyóirat. "Húsz-harminc éve valahogy úgy gondoltunk erre a földrészre, mint valami nagy fehérségre ott délen. Most a radaros megfigyeléseknek köszönhetően sokkal árnyaltabb a kép" - mondta Nagy Balázs. A kutató szerint viszont azért nehéz meghatározni, pontosan milyen ütemben töredezik és olvad az Antarktisz jégtakarója, mert csak az utóbbi tizenöt évben követik módszeresen űrfelvételek révén a jelenséget. Ebből pedig nem lehet arra következtetni, hogy hosszú távon, vagyis a korábbi száz-kétszáz évben hogyan változott a tengert borító jégfelület nagysága, vastagsága az Antarktiszon. Az egyes jégleválások megfigyeléséből, elemzéséből egyébként csak az érintett környék dinamikájára lehet következtetni, vagyis ha a Sulzberger vagy a Ross-selfjégről válik le egy darab, akkor azt csak azzal lehet összevetni, amit ott korábban megfigyeltek.  Augusztus elsejétől többé nem hajózhatnak antarktiszi vizeken nehézolajjal üzemelő járművek, a 60. szélességi foktól délre járó hajóknak más üzemanyagra kell áttérniük. Nehézolajat még csak szállítani sem lehet az antarktiszi régióban. A szabályozás a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv (MARPOL 1973/1978) kiegészítése. A tiltást az ENSZ szakosított intézményeként működő Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) jelentette be Londonban. 

Harc az energiahordozókért

Nagy Balázs szerint az antarktiszi olvadást vizsgálva nem lehet eltekinteni a mikroklímától, a helyi sajátosságoktól, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egy globális folyamat, a klímaváltozás regionális hatásairól van szó, ami nagyon hosszú távon kihat a világtenger szintemelkedésére is. Azért fontos kutatni ezt a földrészt, mert vannak olyan alapvető információk, amelyeket csak így tudhatunk meg a Földről - mondja a kutató. A Fagyos Oázis magyar kutatócsoport 2003-ban és 2005-ben a nyugat-antarktiszi King George-szigeten végzett alapkutatásokat annak felmérésére, melyek a sajátosságai azoknak a gyors környezeti változásoknak, amelyek az érzékeny antarktiszi partvidéken zajlanak. A magyar kutatók azt is vizsgálják, a köves tundrafelszínen hogyan enged fel lassan a permafroszt, vagyis az örökfagyott talaj.

"Ha valóban nagy mennyiségben olvad el a jég az Antarktiszon, akkor valószínűleg megindul a harc az ott elérhető nyersanyagokért, a kőolajért vagy akár a ritkaföldfémek kitermeléséért. Jelenleg tilos ilyen tevékenységet folytatni ezen a nemzetközi földrészen, de érdemes előre gondolkodni és kitalálni, hogyan szabályozzuk az energiaforrások kiaknázást akkor, amikor a szokásos lelőhelyeken már elfogyóban vannak. Ebbe pedig csak azoknak az országoknak lesz beleszólásuk, amelyek nemcsak aláírták az Antarktisz-egyezményt, hanem ennek keretein belül tanácskozási joguk is van" - mondta az ELTE kutatója. Az 1959-es nemzetközi egyezmény a földrészt tudományos, védett területként ismeri el, ahol a kutatás szabadságot élvez, a gazdasági és katonai tevékenység tilos. Magyarország 1984-ben írta alá a nemzetközi szerződést, de tanácskozási jogot nem szerzett.

Nagy Balázs szerint fontos figyelni arra, hogy az utóbbi tíz-tizenkét évben a környező államok, Csehország, Románia, Bulgária és Ukrajna is kutatóbázist létesített az Antarktiszon, a lengyel bázis pedig még korábbi. "Ezt úgy érdemes felfogni, mintha nagykövetséget létesítenénk, és mivel ez a nemzetközi tudomány földrésze, nem diplomaták, hanem kutatók dolgoznak ott. Egy bázis nem is kerülne többe, mint egy új követség" - mondta a geográfus.  Magyarok a fagyott kontinensen
A Magyar Antarktisz Program keretében eddig két expedíciót bonyolítottak le a King George-szigeten 2003-ban és 2005-ben - közülük a korábbi volt az első önálló, magyar szervezésű expedíció a jeges kontinensen. A kutatást az antarktiszi élet fő színterét jelentő, már jégmentes felszínű partvidéki "oázisokban", a King George-szigetet borító gleccserek pereme mentén folytatták, innen származik a Fagyos Oázis név. A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány egyik kiemelt célja, hogy öt-tíz éven belül állandó magyar kutatóbázis létesüljön a térségben.