A hó 0 °C alatt képződött csapadék, amely vízpárát tartalmazó levegő
további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre
kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek.
A jégkristályok alakja – keletkezésük folytán – nagyon különböző, elsősorban a hőmérséklettől függ:
Wilson Bentley hópehelyfotói 1902-ből
0 °C … −8 °C : elsősorban tű alakú
−5 °C … −10 °C : oszlopok, lapocskák
−10 °C … −20 °C : lapocskák
−13 °C … −17 °C : hócsillagok
−18 °C … −25 °C : oszlopok, kombinált lapocskák keletkeznek.
Tartalomjegyzék
1 Hófajták
1.1 I. Hóállapot
1.2 II. Hóállapot
2 A hó a társadalomban
3 Források
4 Külső hivatkozások
Hófajták
I. Hóállapot
Újhó: újhónak nevezünk minden hófajtát, ahol a hókristály eredeti
formájában található, függetlenül attól, hogy mennyi ideje hullott.
Kristályszerű, többnyire hatsugaras csillagocskák laza szerkezettel.
Az újhó fajtái:
Vadhó: nagyon nagy hidegben és szélcsendben keletkezik. Többnyire kis
pelyhekben hull, de kristályai különösen hosszú sugarúak, ezért laza,
omlós szerkezetű. Elsősorban Kanadában és Új-Zélandon található.
Térfogatsúlya 10–30 kg/m³.
Porhó: könnyű laza hó, hidegben is pelyhekben hull, nem áll össze hólabdává. Térfogatsúlya 30–60 kg/m³.
Nedves hó (péphó): 0 °C körüli időjárásban, nagy pelyhekben hull (sok összetapadt hókristály). Gyúrható, filcszerű.
Hódara: akkor keletkezik, ha a hópelyhek útközben vízzel találkoznak,
azután megfagynak. Golyó alakú, levegőt is tartalmazó szemcsékben hull.
Ha a hódara további vizet vesz föl, megfagyva jéggé alakul (jégeső).
Találkozunk még két, kristályos szerkezetű természetes jelenséggel, amelyeket nem tekintünk újhónak:
Felületi dér: nagy hidegben a hófelületen keletkezik, csillogó, laza
szerkezetű kristályokkal. Ha később újhó fedi, veszélyes, lavinaképző
csúszóréteget képezhet.
Zúzmara: a kiálló tárgyakra ködcseppecskék
fagynak (faágak, felvonó oszlopok). A kristályok mindig széllel szemben
növekszenek.
Mesterséges hó: A sípályákon fagypont alatti
hőmérsékleten apró cseppekre porlasztott vizet fújnak egy ventilátor elé
(hóágyú) a levegőben a cseppek megfagynak. Mivel nem kristályos
szerkezetű, kevesebb levegőt tartalmaz, mint a természetes hófajták. A
sípályákon tartós tömör réteget alkot.
II. Hóállapot [szerkesztés]
Régi hó: az újhó hőmérsékleti és erőhatásokra (szél, rétegnyomás)
átalakul. A hókristályok hószemcsékké alakulnak (leépülő átalakulás),
egyidejűleg az egymás melletti szemcsék kölcsönhatásba lépnek (felépülő
átalakulás) filcesednek. Durva szemcsés (d>2 mm) és finom szemcsés
(d<2 mm) régi havat különböztetünk meg.
A régi hó fajtái:
Csonthó (firnhó): A hó többszöri olvadása és ismételt fagyása
eredményeképpen keletkezik. Ideális hó lesikláshoz. Túlzott olvadás és
fagyás hatására jegesedik. Ha nem képes megfagyni, vizes kocsonyahóvá,
majd latyakos hóvá alakul.
Száraz csonthó térfogatsúlya: 400–700 kg/m³
Nedves csonthó térfogatsúlya: 600–800 kg/m³
Kérges hó (harsch):
Olvadt kérges hó – a felületi réteg megolvadása és ismételt megfagyása következtében jön létre.
Szélharsch – a szélnyomás hatására jön létre. A síelők mindkettőt beszakadó kéregnek nevezik.
Tömött hó: A szél a hóesés közben összetöri a hókristályokat, és a szél
alatti oldalon szorosan tömörítve lerakja. Rosszul kötődnek a rétegek
egymáshoz, lavina esetén táblaszerűen leszakadnak.
Száraz tömött hó: 200–400 kg/m³
Nedves tömött hó: 400–450 kg/m³
Préselt hó: szél felőli lejtőn hóeséskor vagy ismételt olvadáskor-fagyáskor a szél a havat szilárdan összepréseli.
Úszóhó: (más irodalomban lebegő hó) a hótakaró földközeli rétegeiben
belső zúzmaraképződés következtében a régi hó csésze alakú (rizsszerű)
szemcsékké alakul át. Az átalakulás térfogatvesztéssel jár, így a hó
külső terhelés hatására beszakadhat. A csésze alakú szemcséknek nincsen
kötődésük egymáshoz, ezért (csapágygolyószerűen) rendkívül
lavinaveszélyes csúszóréteget képez a fölötte elhelyezkedő hóréteg
számára! Nagy hidegben, hószegény télelőn is keletkezhet, de létrejöhet a
hórétegben, a hókristályok leépülő és gátolt felépülő átalakulása
eredményeképpen.
Forrás:Biológia könyv
