Főoldal » 2011 » Július » 29 » Júliusban és augusztusban vágtat Magyarország felett a szaharai por
07:54
Júliusban és augusztusban vágtat Magyarország felett a szaharai por
A szelek szárnyán Magyarország fölött áthaladva Lengyelországig is eljut
a szaharai viharok vöröses pora. A jelenség egyes kutatások
szerint mérsékli a globális felmelegedést, ugyanakkor aszályt okoz, és
rontja a nagyvárosok amúgy is szennyezett levegőjének minőségét. A sivatagokból és más száraz kontinentális területekről a szelek
évente több milliárd tonna port emelnek föl és szállítanak el hatalmas
távolságokra (legutóbb Phoenix városát borította el
porvihar az USA-ban). A légköri por befolyásolja a Föld
energiaháztartását, éghajlati és környezeti viszonyait, de az
összefüggés fordítva is igaz: a környezeti és klimatikus viszonyok
hatással vannak a szél által szállított finomszemcsés törmelék
mennyiségére, és arra is, milyen gyakorisággal alakulnak ki a szálló
porból óriási porviharok. Bár még keveset tudunk róluk, a porviharok lényegesen gyakoribbak,
mint ahogy korábban, a műholdak és a rendszeres mérések előtti időkben
vélték. "A NASA egyik műholdja minden nap készít a légköri porra,
szakszóval aeroszolra vonatkozó műholdfelvételeket a Föld felszínéről.
Elemeztem az 1979 és 2009 közötti időszakot, és közel száz nagyobb
porvihart lehetett kimutatni" - mondja Varga György geográfus, a Magyar
Tudományos Akadémia tudományos segédmunkatársa. A sivatagból évente 700 millió tonna por is kikerülhet, ennek nagy
része az Atlanti-óceán fölé sodródik, majd északra kanyarodva eljuthat a
Brit-szigetekig és Skandináviába, nyugatra pedig a Karib-térségbe,
illetve Dél-Amerikába. Jelentős mennyiséget fúj a szél a Vörös-tenger
vidékére, és a por 15-20 százaléka a Földközi-tenger irányába indul.
"Március és április, illetve július és augusztus folyamán a
Kárpát-medence fölött is gyakran észlelhető Észak-Algériából,
Tunéziából, Nyugat-Afrikából és Líbiából érkező porfelhő, ami
továbbhalad Lengyelországig". Az utóbbi időben nő a tudományos érdeklődés a téma
iránt, ám térben és időben nagyléptékű jelenségről van szó, így sok még a
bizonytalanság. "A legjobban talán a légköri por globális hűtő hatása
mérhető - mondja a kutató. - Azokban az években, amikor gyakoribbak a
szaharai porviharok, a Napból érkező rövidhullámú sugárzás oly mértékben
csökkenhet az Atlanti-óceán felett, hogy a felszíni tengervíz
hőmérséklete az átlagosnál akár 1 Celsius-fokkal hidegebb lehet. Ennek
köszönhetően pedig kevesebb hurrikán alakul ki a következő szezonban." A kontinenseken is érvényesül a légköri por hűtő hatása, de csak a
világosabb színű porszemcsék esetében, mert azok visszatükrözik és
szétszórják a napsugarakat. Ám ez addig érvényesül, ameddig a por a
levegőben tartózkodik. Leülepedve ugyanis módosítja a felszín
sugárzás-visszaverő képességét (szakszóval albedóját), azaz a jéggel és
hóval borított területeken az átlagosnál nagyobb mértékű fölmelegedést, a
gleccserek partmenti végén jégborjadzást okozhat. Átlagosan háromezer méter magasan utaznak az ásványi porszemcsék, és a
nagy földi légkörzésben több tízezer kilométerre is elrepülhetnek. A
szemcsék a vasoxidoktól vörösek, zömük kvarc, de az ásványok teljes
skáláját felvonultatják. A Szaharában állandóan pusztulnak, aprózódnak a
különböző kőzetek a hőingadozás miatt, magyarázza Varga György, aki a
magyarországi löszlerakódásokat vizsgálva kezdett érdeklődni a jelenség
iránt. A hazánk területének 50 százalékát borító, helyenként (például
Pakson vagy Dunaszekcsőn) 50 méter vastagon kibukkanó löszt ugyanis a
jégkorszakokban zajló számtalan porvihar hagyta maga után. Magyarország
területe ekkor jégkörnyéki (periglaciális) terület volt, és akkor a
fagyaprózódás miatt keletkezett sok por a környezetünkben. Ennek
lerakódásával és felhalmozódásával alakult ki a lösz.
Így sodródik az Atlanti óceán felé a szaharai por:
